Publikációk

Oktatóink, hallgatóink, külsős szakemberek, szakértők cikkeinek adunk teret itt.Sok érdekes témáról olvashat, letölthető formában.

Online jelentkezés

Online jelentkezés

 

Grafológiai sorozat a betűk jelentéséről

Az "a" betű
A magyar abc első - grafológiai szempontból középzónás - betűje az "a". A latin "a" betűt az egyiptomi hieroglifákban sasként ábrázolták, a tarotban a Mágus szimbólum, a számmisztikában pedig az 1-es kapcsolható hozzá. Ezoterikus megközelítésben az ego, az erő, az önazonosság, a tudatosság, az energiákkal való gazdálkodás, valamint a szellemi, lelki szabadság és önállóság szimbolikája köré rendeződnek a jelentések. Ha azt kérik, mondj egy a-betűs szót, legelőször az alma, anya, apa, asztal, ablak szavak jutnak eszünkbe, és talán nem is gondolunk bele, hogy ebben az öt szóban benne van minden. A teremtés, gyökereink, a jelenünk a maga anyagi valóságában, és a jövőbeni a kilátásaink. Egy pszichológiai felmérés - amely a betűk által kiváltott érzéseket vizsgálta - az "a" betűt a legmelegebb, legnőiesebb betűk közé sorolta, de előkelő helyen szerepel a leggyerekebb betűk között is.


A "b" betű
A "b" betű tarot szimbóluma a Főpapnő, amely befelé forduló passzív állapotot jelképez. Ez az archetípus testesíti meg a rejtélyes, emocionális nőalakot, aki lényével figyelmeztet arra, hogy a lelki vágyak és a fantázia elemzése ugyanolyan fontos, mint a tudatos cselekvés. Az egyiptomi hieroglifákban a láb, a föníciai írásban pedig ház szimbóluma kapcsolódott a "b" betűhöz, tehát a földhöz kötött racionalitás, elsajátítás, birtoklás jelentéstartalmak társíthatók hozzá anyagi és lelki értelemben is. A betű számmisztikai értelemben 2-es rezgésű, amely kifejezi a dualitást, a kettősséget, vagyis azt a felismerést, hogy a világon mindennek megvan a maga ellentéte. A praktikus életben ez örökösen provokálja a tudatos akarat kérdésfeltevését: "Tegyem vagy ne tegyem?" A 2-es jelentése lényegi kérdés, kifejezi, hogy nem elég rendelkezni az erőforrásokkal, a javakkal, fontos, hogy élmény szinten is megéljük, hogy valami a miénk, sőt, lehet, hogy ez a fontosabb. Az élmény az, ami energetizál. Életünk eseményei nem értelmezhetőek csupán az anyagi világ dimenzióiban, ám az is kevés, ha csak érzünk és nem cselekszünk.


A "c" betű
A beszélt nyelvekben a "c" betű használata eltérő. Többnyire a mellette álló hangoktól függően lágyít vagy keményít. Az egyiptomi, a föníciai, a héber és az arab írás, valamint a fonéma jelölő görög ábécé sem jelöli külön a "c" hangot. Formáját tekintve a maja kultúra ivóedényein találtak hasonló vonalvezetésű jelet, melyekből az ünnepi szertartás italát fogyasztották. A kémiai elemzés később igazolta, hogy a csészéből fogyasztott nemes nedű nem volt más, mint "ca-ca-ua", azaz kakaó. A magyar rovásírásban már találunk "c" betűt. Mai beszédünkben a "c" szó elején lévő gyakorisága más betűhöz képest kisebb, leginkább - a szó közbe vagy végére toldva -akkor nyer teret, ha kedveskedő, becéző hangulatot és közelséget szeretnénk kifejezni a "-ci" "-ca", "có" szótag segítségével. Ugyanakkor az írásban használatos "cé-s" kötés gyakorlatilag annál több betűt érint, és a "c", mint összekötő elem kapcsolatot teremt az elszigetelt formák között.


A "d" betű
Az egyiptomi hieroglifákban a kéz jelével szimbolizálták a d betűt, amely termékenységről, aktivitásról szólt. A tarotban ezzel analóg módon értelmezhető a IV-es, az Uralkodó. Ő az akarat, a rend, erős kézzel és józansággal. A földi hatalom birtoklója, aki a jövőnek rendeli alá a jelent, és hosszú távon virágoztatja fel birodalmát. Numerológiai szempontból a d betű 4-es rezgésű, gyakorlatiasságot, intellektuális alapú tetteket, konkrét, logikus és szolgálatkész cselekvést, a részletekben való eligazodás képességét sugallja.


Az "e" betű
Az egyiptomi hieroglif jelek teljes megfejtése Jean-Francois Champollion nevéhez fűződik, aki 1823-ban jelentette be tudományos kutatásainak eredményét. Fonetikus jeltáblázatában az egyszerű nád balra néző levéllel kapta az "e", jobbra néző levéllel pedig az "i" hangértéket. Ez a kettős értelmezés a grafológiában is megjelenik, amely az "i" betű után az "e" betűt tekinti a legteljesebb én kifejeződésének. A befelé irányulás ("e") tulajdonképpen önmegfigyelés, illetve az, hogy az adott szituációt hogyan élem meg, tehát szubjektív elem. A kifelé irányulásban ("i") kifejeződik, hogy a megélt élményt hogyan, milyen stabilitással és magabiztossággal képviselem. Ez struktúráját tekintve több, mint élmény, ám nem nélkülözheti annak meglétét, legyen az pozitívnak vagy negatívnak megélt tartalom. A legteljesebb én fogalmát támasztja alá a maja írás hieroglif rendszerében az "e" hanghoz társított jel, amely egy emberi arc. Az arc, amely a lélek és az állapot tükre. Az "e" grafológiai értelemben tehát elfogadható, mint a legteljesebb én élménye, vagyis élménybetű.

Az "f" betű
Kiemelkedő és szélsőséges érzelmi kivetülések fűződnek az "f" betűhöz, leírásakor a pszichikus ingerek pozitív vagy negatív hatása érvényesül. A régi egyiptomi írásban, mint démotikus jel szerepelt. A grafológia az érzelem betűjének tekinti. Az egyetlen kisbetűnk, amely függőleges irányban a tér minden szegmensét bejárja, a vonal közvetít az alsó (testiség, ösztön) és a felső (szellemi) szféra között, többször is érintve a középső területet (mindennapi gyakorlat, érzelmek).

A "g" betű
Az egyiptomi hieroglif írásban a fazéktartó-állvány rajza jelölte a "g" hangot. A föníciai írásban a "gimel", jelentése bumeráng volt, amely a görögben "gammá"-vá lett. Victor Hugo, a neves francia író a már sokat emlegetett asszociációs tesztjében a "g" hanghoz a kürt szimbólumát kapcsolta. A hasonló típusú magyar vizsgálatok kimutatták, hogy a "g" betű a legerősebbnek és az egyik legmozgalmasabbnak érzékelt betű. Erőltetett lenne a fazéktartó-állvány, a bumeráng és a kürt jelképek között összefüggést keresni. Ugyanakkor az élmény és az érzet alapján kapott legerősebb és a legmozgalmasabb jelzők könnyebben átvezetnek a "g" betű grafológiai értelmezéshez, amely szerint a "g" a szexuális én betűje.

A "gy" betű
Mindannyiunk számára fontos az a néma, tudattalan ígéret, hogy valakivel találkozhatunk, akinek éppen mássága vezet el önmagunk felismeréséhez. Wittgenstein szerint "Azonos arcvonású emberekben nem találnánk meg magunkat." A testi-lelki rátalálás örömének ihletettsége érződik az írásban akkor, amikor egy méretében és kiírtságában azonos minőségű és jól olvasható "g" és "y" folyamatos, megszakítás nélküli kötővonallal egységet alkot.
A "g" magát az írót, az "y" a társát szimbolizálja. A betűk leírásának stílusa és nagysága megmutatja, hogy a kapcsolaton belül milyennek és "mekkorának" látjuk magunkat (g), illetve társunkat (y). Jelentősége van annak is, hogy a "g" és az "y" össze van-e kötve. A meglévő kötés valós, szubjektíven, élmény szinten megélt viszonyra utal, hiánya pedig - akár kapcsolaton belüli - magány és kirekesztődés, vagy tudatos elszigetelődés jelzése lehet.


A "h" betű
A "h" a háztartás betűje. Írásmódjából látszik, hogy háziasszonyként vagy házigazdaként miként terjeszti ki magát az ember a saját legszűkebb környezetére. Az egyiptomi hieroglifák "h" hangja is - amelyhez az udvar jelentése kapcsolódott - könnyen párhuzamba állítható a "Tiszta udvar, rendes ház" napjainkban is élő hagyományával. A gondosan, megfelelő lendülettel és írásnyomással megrajzolt, "h" betű írójához váratlanul is becsöngethetünk, nem kell tartanunk a rendetlenség vagy az otthagyott szennyes miatti szabadkozástól. Ha az írás egészét a keretek közötti mozgékonyság, a kis formai és méretbeli kilengéseket is megengedő stabilitás jellemzi, a tartalom és a forma egységével találkoztunk. Itt a belső egyensúly, a rábízatás felelősségből született gondoskodás a közvetlen környezetnek is kellemes hangulatot kölcsönöz. A háztartás átlényegül otthonná, egyben a szabadság bölcsőjévé válik. Ha azonban az írás egésze egy lefagyasztott mozdulatra, merev, de tetszetős sémák összességére emlékeztet, megcsodálhatjuk ugyan a külsőségeket, de ne számítsunk házigazdánktól tartalmas, melegséggel teli beszélgetésre.


Az "i" betű
A leggyengébbnek és leggyerekebbnek érzékelt "i" betű grafológiai szempontból az idő betűje. A pontosságra, precizitásra, az idő és anyagiak beosztásának képességére vonatkozóan vonhatunk le belőle következtetéseket. Mint minden más betűre, erre különösen igaz, hogy értelmezni csak az írás egészével összefüggésben szabad. Ezen túlmenően külön figyelmet érdemel a betű teste, és az ékezet.


A "j" betű
Egy-egy betűt értelmezhetünk lelki, gazdasági vagy racionális szemszögből, így a nézőponttól függően ugyanaz a jel más értelmezést kap. Ha a "j" betűt a konvenciók betartása szempontjából vizsgáljuk, akkor a belső erő érvényesülésének betűje, ha a gazdasági elv tekintetében, akkor a javak betűje, lelkiek szempontjából pedig a panasz betűje. Ezen túlmenően az "i" betűnél leírtakhoz hasonlóan az ékezet és a betűtest viszonyából az időbeli pontosságra is következtethetünk.

A "k" betű
A "k" betű közép és felsőzónás résszel is rendelkezik, áthaladva a napi praxis és a szellemiség területén. Ezáltal sok információ hívható le a konkrét cselekvés tervezése és annak megvalósítása vonatkozásában. A karakteres formaképzés sejteti, hogy valaki milyen módon éri el tevékenysége társadalmilag hasznossá tételét. A grafológia a betűt a kreativitás, a kivitelezés, valamint a nemi szerep társadalmi megnyilvánulása betűjének tekinti

Az "l" betű
A betű - a jel - a "most"- ban születik. A pillanat jelen idejű, tehát mindig most van. A pillanatról alkotott képzeteinket befolyásolják érzeteink, tapasztalataink, s válaszaink a múlt értékelése, vagy a jövő tervezése tekintetében is jelen idejűek. Az ehhez szükséges muníciót meglévő tudásunk, felhalmozott ismereteink bázisa adja.
Az "l" betű a tudásról, az ismeretekről, azok felhasználásának módjáról, egyszóval a szellemi állapotról ad képet. Általában véve bármely hurkos betűre igaz, hogy a hurok szélessége az ismeretek szélességét, mélysége az ismeretek mélységét illetve magasságát jelzik (Bodroghy). Az információt számunkra az adja, hogy milyen mértékben és módon tér el a hurok rajzolata egyrészt a normaírástól, másrészt az író saját sztenderdjétől, egyéni stílusától. A felső hurokterületen kirajzolódnak a tudatban megjelenő törekvések, a megszerzett tudás, a vágyak és fantáziák, valamint az elképzelések.
Általában véve a szokásosnál teltebb hurok utalhat művészi hajlamra, vizuális fantáziára és kreativitásra, de lehet az álmodozó természet jele is. A vékony, sovány, de határozott hurok mögött kritikusság, realitásérzék vagy műszaki beállítódás rejlik. A megszokotthoz és a többi betűhöz képest kiemelkedően nagy hurok olyan embert sejtet, aki szereti a kihívásokat, de lehet, hogy erősen szellemi beállítottságú, aki a misztikum iránt mutat érdeklődést.

Az "ly" betű
Aki a betűket fürkészi, előbb-utóbb rádöbben, hogy a mélyebb önismerettel egy magasabb szint felé törekszik. A grafológia hidat képez, amelyen keresztül ittlétünk kicsiségein túllépve rátérhetünk igazi ösvényünkre. Grafológiai szaktudás nélkül, pusztán belső élményeinkre hallgatva is végtelen sok információt kódolunk a betűkről. A "ly" a legérzékibbnek tartott betűink egyike. Ha grafológiai oldalról vizsgáljuk a betű vonalvezetését, belátható, hogy a vonal az írástér minden lehetséges területét bejárva, összeköti a napi praxist a szellemiségen keresztül a legmélyebb ösztönösséggel. Ezen túlmenően egyetlen olyan betűnk, amely fent is és lent is hurkot képez. A vágyak és a tudatalatti között átívelő gondolatok átszűrődnek a napi valóság racionalitásán, ahol a szélsőséges élmények egyetlen logikus információvá sűrűsödnek. Összekapcsolódik az elmélet és a gyakorlat, a tudatos és az ösztönös, a fantázia és a realitás. Ezáltal válik a "ly" a gondolatban megfogalmazott és a gyakorlatban megélt érzéki és érzelmi tapasztalás betűjévé.
A hurok magassága mindkét irányban az élmény igényt, zárt vagy nyitott volta az élmény készséget mutatja. A kiegyenlített, arányos formák világosságra, egyszerűségre, józan ítélőképességre és nyugalomra utalnak. Az életes, de keretek között maradó "ly" írójának érzelmi és érzéki tapasztalása rendezett. De vigyázat, más jelekkel összhangban lehet, hogy közömbös, kényszeredett vagy önhitt emberrel van dolgunk. (A jelek kettős értelmezése.) A formák fellazulása, a zavart vonalvezetés, a betűrészek közötti felborult formai egyensúly ingadozó értékrendet, belső bizonytalanságot, következetlenséget sejtet. Ilyenkor vagy az "l" vagy az "y", vagy mindkettő szokatlan formát vesz fel, s a betűrészek egymáshoz való viszonya is feszültséggel telt a távolság, az írásnyomás vagy a betűelemeket összekötő vonal minősége miatt. Már gyermekírásban megjelenhet ily módon a koncentráló képesség zavara, a robbanékonyság és kiszámíthatatlanság, vagyis a magatartás zavar. Felnőtt írásban lehet a hipochondria jele is.
Aki olyan helyzetbe kerül, amelyben semmi nem érdekli, üresnek érzi magát, vagy mélységesen lehangolt és rosszkedvű, annak "ly" betűjében - mintegy önvédelemből - megjelenik a "csúszda-jel" (Gonda). Itt a két betűelemet összekötő vonal erősen megrajzolt és meredeken, átmenet nélkül, szinte ijesztő sebességgel zuhan a mélybe. Figyeljünk oda magunkra, ha észreveszünk hasonlót az írásunkban. Ez a legmélyebb testi és lelki fáradtság jele is lehet. Olyankor jelentkezik, amikor úgy érezzük, hogy a problémák túlnőttek rajtunk, és nincs eszközünk a megoldásukra. Ezért a megoldásuk helyett próbáljuk őket kisiklatni, eltüntetni az életünkből. De ne feledjük, hogy ez csak a mi érzésünk, s ettől még nem biztos, hogy a problémának valóban nincs megoldása. Sőt! A "csúszda jel" a gong, amely megszólal, hogy megérett a helyzet a gondolkodásbeli váltásra. Inkább ez az, amitől félünk. Ám épp a félelemmel való szembesülés lehet az, amely megmutatja a kivezető utat. Aki felvállalja a félelmét, egyben meg is szünteti azt.


Az "m" betű
Érzelemskálánkban meleg és jóságos betűnek érezzük az "m" betűt, amely grafológiai szempontból sokat elárul közösségi kapcsolatainkról. A betű első szára az "én", a második szára a "te", harmadik szára pedig az "ők"-höz való viszonyunkról ad képet. Magam, vagyis én, a másik vagyis te, és mások vagyis ők. Így is nevezhetjük a sztenderd szerint egymástól azonos távolságra lévő, és egyező nagyságú szárakat. A méretek és a távolságok egyéni módon történő megváltoztatása sokat tükröz a fenti viszonylatokról.
Életünkben korszakonként változik a belső élmény, amit és ahogyan megélünk önmagunkkal, a társsal és a közösséggel kapcsolatosan. Az "m" betű esetén legszembetűnőbb a szárak egymáshoz viszonyított hangsúlya. Ha az első szár a legmagasabb és legerősebb, az én és az ego dominál életünkben. Az öntudat erős jelenléte, a gondolkodás konkrétsága, a formális operatív gondolatok túlsúlya, és az ok-okozati összefüggésekre alapozott szemléletrendszer a meghatározó. Némileg más megítélés alá esik ugyanez a forma egy kiírtabb nívójú írásban. Ott a magasan és hangsúlyosan megrajzolt első szárból lehet tudni, hogy az ember már kritikusan el tud magáról gondolkodni, ám épp ebben rejlik a veszély is. Mert az objektivitás erősödő képessége a szellemi önelégültség állapotába is sodorhatja; vagy épp ellenkezőleg, a túlzott ráció miatt a lélekbe befészkelheti magát a nyugtalanság, terméketlenség érzése.
Ha a második szár emelkedik ki a többi közül, akkor a társ az elsődleges. Ő lehet az élettársa, de lehet a munkatárs is. Ilyenkor a másik a fontos, de a kapcsolat mégsem felhőtlen mert az ilyen formánál az író úgy érzi, hogy "tőle", azaz a másiktól függök. Ezért gondolom, hogy az ily módon megformált "m" betű a megalkuvások szakaszának egyik jellegzetes formája. Akkor jelentkezik, ha az ember biztonsága és identitása alapvetően már kialakult, de még nincs elég erős hite és önálló értékítélete, amelyet fel tudna vállalni. Ezért kapcsolódik egy kiválasztott, számára hiteles személyhez.
Ha a harmadik szár a leghangsúlyosabb, az ember közösségben képzeli el magát. A forma zártsága ellenére alacsony színvonalú írásban is alázatot, nyitottságot és másokért való tenni akarást jelent. Kiírt grafikumnál bizonyosra vehető, hogy az így író élete munkásságát beleilleszti a jövő építményébe. Elkötelezettsége már nem önmaga felé, hanem minden létező felé irányul. A komolyságra épülő, a kudarc realitásain megedzett, gyakran önirónikus lélek tényleges örömét leli a másokért való cselekvésben, amelyet önzetlen szenvedély fűt.
Külön figyelmet érdemel az "m" betű kezdővonala, amely árnyalja és adott esetben helyesbíti a szárak magassága és távolsága alapján kialakított véleményt. Aki egyenes kezdővonal helyett egy kis boltívvel kezdi az "m" betűt, az szellemi önállóságát hangsúlyozza. Sokszor azonban a magabiztosság csak látszólagos, és alapvetően az önvédelmet szolgálja.
Erősen ösztönvezérelt, és hallgat mélyről feltörő intuícióira aki az "m" betűt mélyen az alapvonal alól indítja. Ilyenkor a kezdővonal egy határozott, egyenes és éles vonal formájában kapcsolódik az első szárhoz. Természetes ésszel és szívvel megáldott emberrel van dolgunk, aki pillanatok alatt nemcsak meglátja de meg is érzi a dolgokat. A begyűjtött információ és az alkalmazott kommunikáció jelentős súllyal és magától értetődően koncentrál a nonverbális elemekre. Ezért könnyen átlátja a helyzeteket, ne is próbáljuk félrevezetni! Magas színvonalú írásban okos és érző, tehát intelligens embert jelöl.
Különösen a gyors írás könnyen fordul át önmaga ellentettjébe, amikor "m" helyett "u" betűket írunk. Ez az úgynevezett girlandos forma nyitottságot mutat. Kellően feszes vonalminőségnél befogadó készségre, alkalmazkodásra, illetve szolgálatkészségre gondolhatunk. Ha dolgos, terhelhető munkatársat keresünk, érdemes erre a jelre odafigyelni. Gyakran ugyanez a jel hurkokkal is tarkított, a szárak könnyedén egymásba fonódnak. Ez a típus különösen fogékony a másokkal kapcsolatos hírekre, amelyeket oda-vissza áramoltat. Tehát a titkunkat ne vele osszuk meg! Egyben a jel azt is mutatja, hogy írójának napi szinten fontos a megerősítés, a környezet visszaigazolása, valamint az, hogy mindig képben legyen. Így tartja kezében a szálakat. Szívesen vállal olyan szerepet - persze komolyan is veszi - amelynek keretei között hite szerint sok embert szolgálhat. Egyszóval produktív, és valóban aktív ember rejlik az ilyen típusú írásmód mögött. Eredményei tényleges teljesítményen alapulnak. Az önfeláldozástól sem riad vissza egy számára fontos cél elérése érdekében. Olyan munkakörben érzi jól magát, ahol előtérben lehet, és aktív a kapcsolata az emberekkel. Pedagógusok, orvosok, színészek, sikeres üzletkötők és előadók írásának jellegzetessége.
Ahogy járjuk utunkat, úgy változik kapcsolataink minősége. A kezdeti találkozás öröme, majd a megszokás és elkényelmesedés, aztán a megrekedés zátonyai szinte törvényszerűen borítják fel megszokott nyugalmunkat. Ezt oldja később az alázat, a bölcsesség, a szolgáló szeretet. Az egyes állomások egyéni és közösségi kapcsolataink szintjén is jelentkeznek. Hogy ki éppen hol tart, a sok egyéb jel mellett az "m" betű írásából is hűen tükröződik. De bárhol is álljunk, éppen aktuális állapotunk végső soron valamennyiünket egy annál magasabb rendű értelem keresésére ösztönöz.


Az "ny" betű
Az "ny" betűben két - egyébként önállóan is értelmezhető - betű alkot köteléket, tehát mindenképp egy kapcsolatra utaló betűről van szó. Olyanról, amelyet áthatnak a pozitív vagy negatív töltéssel bíró érzelmek.
Egy betű kialakulására és fennmaradására hatást gyakorolhat a hozzá kapcsolódó természeti jelenség, egy cselekvés, illetve a fogalom hangértéke. Már az őstörténeti magyar írás FDC betűrendszerében találunk "ny" betűt jelölő hangot. Ez egy jobbra domborodó félkör alakzat, amely csillagászati értelemben a félholdat ábrázolja a növekedés fázisában. Képjelként a "nyíl" "nyilaz", és az "anyai kebel" analógiák tartoznak ide. Ez utóbbit megerősíti az anya szó jellemző "ny" mássalhangzója is, amely a betű hangértékét adja. Csakúgy, mint a "menny" (égbolt) szónál, amelyben a modern írás esetén is megjelenik az "égbolt", csak a "földi" realitásba ágyazva, praktikusan grafológiailag a középzónában.
A modern grafológiai szakirodalomban az "ny" betű önálló jelentéssel való felruházása csak elvétve található meg. Bodroghy a "nyafogással" hozza összefüggésbe. Ez az értelmezés is magában hordozza az érzések mögöttes jelenlétét. Saját kutatásaim alapján azt gondolom, hogy az "ny" betű - páros betű lévén - viszonyt tükröz, mégpedig minden olyan viszonyt, amely érzelmekkel átitatott, s amellyel kapcsolatban kötöttségek alakulnak ki. Köznapi értelemben az anya-gyermek, a társ-kapcsolat, illetve az anyós-meny kapcsolati tartalma jelenik meg a betűben.
A láthatatlan kötelékeket magunk alkotjuk, és nem választjuk. Létrehozásukkal magas fokon teremtjük meg az összetartozást, vagy éppen feloldjuk azt, ami legalább akkora kötöttség. E kettősség árnyaltabban értékelhető, ha az "ny" betűit számmisztikailag is megpróbáljuk beazonosítani. Az "n" betű az 5-ös, az "y" a 7-es számot vonzza. Az első - amelyben kulcsszó a kiterjedés, a cselekvés - az anyagi világ teljességét adja. Azt a színteret, ahol megtapasztalhatjuk kötelezettségeink súlyát, vagy megélhetjük a lehetőségek tárházát. A második - melynek fontos fogalma a szellemiség - túlmutat az anyagi világ határain, sőt feszegeti azt, hidat képezve ezzel a spiritualitásba. A két szám - esetünkben a két betű - harmonikus kapcsolata a cselekvő szeretet megvalósulását jelenti az előzőekben vázolt kapcsolatokban.
Sorozatunk hűséges olvasói már tudják, hogy ha grafológiailag akarunk valamit értelmezni, figyelnünk kell a betűk formáját, nagyságát, kiterjedését, egymáshoz való viszonyát illetve torzulásait. Mindezek együttesen adják a konkrét jelentést. Az "ny" betű esetében egyik szembetűnő változás, ha a két betűelem egymáshoz való viszonya változik. Ilyen eset például az, amikor egy szárat lespórolunk, így az "n" és az "y" szinte egybeolvad. Az "n" betű kilendülő szára egyben befogadója és alkotóeleme a következő betűnek. Valami hiányzik az "n" betűből, azaz az én-te kapcsolatból, és az y-ból, vagyis a társkapcsolatból, de összességében mégis többletet kapunk. Egy ligatúra keletkezik, olyasvalami, ami tulajdonképpen racionálisan nem is létezik, de létrehoztuk, új minőség lévén többnyire el is fogadjuk azt. Mint a zenében a legato, megtörténik a hangok - érzelmek, érzések - megszakítás nélküli megszólaltatása. Túllépve az idő, a tér és az anyagiság korlátain, olyasvalamit teremtünk, ami minden ok-okozati összefüggésnek ellentmondva eredményében mégis logikus és kézenfekvő. Hétköznapi életünkben a szerelem körüli cselekvéseink azok, melyek nem férnek bele egyetlen tipológiába sem. De ilyen az anya - józan ésszel gyakran meg nem magyarázható - gyermekéért való cselekvéseinek sorozata is. Gondoljunk csak azokra a mesékre, melyekben az anyai szeretet falakat rombol le, szörnyeket pusztít el. Ahol minden olyan spontaneitással, olyan elementárisan és fel nem tartóztatható módon történik, mintha csak természeti erők működnének benne. Az írásban egy ilyen ligatúra nagyfokú önfeláldozásra, feltétel nélküli elfogadásra, magas szintű érzelmi intelligenciára, ebből eredően - látszólag logikátlan, de - eredményes problémamegoldásra utal. Itt már nem az egyik vagy a másik személy a fontos, hanem maga a kapcsolat, melynek megtartása áldozatokkal is jár. A megérdemelt jutalmat a cselekvés, a tett árnyalatai adják, amelyek kívánatos irányba módosítják a valóságot.
Az embert a helyzetek mégis megzsarolhatják, és sokszor kénytelenek vagyunk engedni a külső nyomásnak, az "erőszaknak". Érzelmes, féltő, de kitérő magatartásra utal, ha az "n" és az "y" között egy plusz ív (girland) keletkezik. Korántsem biztos azonban, hogy ez pusztán gyöngeség, lehet, hogy egy nagyobb bajt akarunk és tudunk ily módon elkerülni. Akkor, amikor az egyik helyzet a másikba módosul, de még nem kézzelfoghatóak a változás jelei, szinte törvényszerű, hogy az óvatosság, a megfontoltság okán többször is körüljárjuk a dolgokat, miközben nagy energiákat fektetünk a számunkra fontosak megóvására. Ezért képezünk az írásban egy plusz kelyhet, ahová a nekünk kedves dolgokat igyekszünk menekíteni. Megvan a létjogosultsága tehát ennek az életszemléletnek is, de problémát fog okozni, ha állandósul. Mert lehet, hogy sokáig figyelmen kívül tudjuk hagyni a helyzetet, a helyzet nem fog figyelmen kívül hagyni bennünket.
Örömeinket többnyire az a félelem kíséri, hogy elmúlnak, a szeretet és a szenvedés egysége a legsúlyosabb emberi realitás. Valami hasonlót tapasztal a fiát kiházasító anya is, ha felnőtt gyermekét képtelen elengedni. Ennek első tünetei az anyós-meny viszonyban konfliktus formájában lépnek színre, és minden szereplő számára beárnyékolják a kapcsolat örömét. Ilyenkor az "ny" betűben furcsa torzulások, átírások, satírozások keletkeznek. Már a legkisebb vonalremegésnél is okunk van a gyanakvásra.
Az embert társadalmisága béklyóban tartja, ez azonban nemcsak köti, hanem védelmezi is. A kutató értelem az okok láncolatában nyugalmat, békét remél. A megszokott mederből való eltérést érzelmeink provokálják, szokásszegő tetteink a személyiséggel való szinkronitásról tanúskodnak.


Az "o" betű
Kolozsvár közeléből, Tatárlakáról került napvilágra az a 7500 éves lelet, ami egy őskultúrára utal, amelynek saját ősnyelve és ősírása volt. A rajta fellelhető jelek alapján logikus rendbe sorakoztatható az őstörténeti magyar rovásírásos jelek nemzetsége. E szerint az "o" betű a Csillagjegyek nemzetségén belül a Spirálköd-család egyik tagja. Képjelként eldődlegesen a gomolygó ködhöz, vagy a gombolyag cérnához hasonlíthatjuk, hangértékét is ebből vezetjük le. Földrajzi értelemben kis elforgatással a Kárpátok koszorúját rajzolja ki a széles spirálra emlékeztető, balra domborodó kis félkörrel megrajzolt alakzat, amelynek erő-centruma Tordos-Tatárlaka. Ha az agyagkorong feliratát nem részleteiben, hanem oszthatatlan egységében szemléljük, egy Kozmikus Kalendárium képjelét fedezhetjük fel benne, ami a Nagy Napévet ábrázolja a Bika és a Nyilas zodiákus-jegyek kiemelésével. Ez alapján a Sötétség három Világhónapja után elkezdődik a növekvő Világosság új korszaka, az új Vízöntő korszak 2160 éves időszaka. E Világhónap alapkövetelménye, hogy ahol eddig a Sötétség és a Káosz uralkodott, ott fokozatosan tért hódítson a Kozmikus Rend.
Külső és belső konfliktusainkra tekinthetünk úgy is, mint a Kozmikus Rendtől való elszakadás egyik eredményére, melynek mozgatója az ego térhódítása. A latin "o" betűnek megfelelő egyiptomi hieroglifa az "alsó kar", Tarot szimbóluma a Torony. A Torony az ember maga köré épített falait jelképezi. Azokat amelyeket az ego épít, és az ego is rombol le. Amikor a társadalmi szerep, a sablonossá vált kapcsolat, a beszűkült látásmód, a hamis életfilozófia, vagy a közösségi szempontok túlsúlya kirekeszt saját életünkből, vagy az egyéni szempontok hatalmasodnak el, szinte törvényszerű a torony összeomlása. A megújult életfilozófia szerint tevékenykedő aktív "alsó kar" segíthet az újrakezdésben, de a belső gyermek hangját mellőző, csupán cselekvés alapú újjáépítés nagy valószínűséggel újabb tornyot fog eredményezni.
A grafológiában az "o" betű a szubjektív önértékelés betűje, úgy is szoktuk nevezni, hogy "én-érték mérték". A szubjektív szellem a szellemi lét legalacsonyabb foka. Ezen a szinten a szellem magánvalósága kezd átmenni magáért-valóságba, a tudat, a logika, az okok és okozatok, az egyedi szempontok válnak uralkodóvá, melynek gyökere az ego, köznapibb értelemben a gyakorlatias én. Egónk alakítja ki viszonyunkat önmagunkhoz, a külvilághoz, és egónk teremti meg ehhez a viselkedési mintáinkat az önmegkérdőjelezés és a túlzott büszkeség, társadalmi szinten az önalávetés és az erőszakos önérvényesítés közötti skálákon.
Az írás nem más, mint testbeszéd a papíron, ahol a keretek közé (írófelület) szorított ego a vallott értékei szerint valamilyen céllal kiteljesedik. Erről üzennek az "o" betű formaváltozásai. Mély információkat hordoz, hogy az "o" betű saját köre melyik térfelén veszít kerekségéből, illetve hol nagyobbodik meg. A bal felső negyed az érzékenység, az anyai erények, a család által értékelt eszmék, gyermekkori álmok helye. De ide vetítődnek az akadályok, félelmek, gátlások, sőt a gőgös hiúság is. A jobb felső negyedben az önmegvalósításunk szempontjából fontos eszmék és erények vannak, úgymint aktivitás, alkotóerő, rugalmasság, illetve az elvágyódó képzelet. A jobb alsó negyed hordozza energia tartalékainkat, az anyagiakra vonatkozó vágyainkat, de megmutatkoznak a szociális és egyéni ösztönök is. A bal alsó részben a legmélyebb létkérdésekkel kapcsolatos érzéseink találhatók, de itt rejtőznek a gyermekkori emlékek, féltve őrzött titkok, amelyek kedvezőtlen esetben aszociális viselkedést is produkálhatnak. Ugyanebben a szegletben teljesednek ki az intuíciók.
Lényeges az "o" betű abszolút és relatív mérete, mert ez fogja megadni a viszonyítási alapot az írás részleteinek, majd egészének pontos értékeléséhez. Az "o" betű nagysága - magassága - lesz a sztenderd például a zóna hangsúlyok, a margó szélesség, vagy a sortávolság meghatározásakor. Ezekből egyebek mellett a gondolkodásmódra, a közösségben elfoglalt helyre, az emberi kapcsolatokra, a benyomások befogadási képességére, az önérzetre, saját határaink átlépésének képességére vonatkozóan kapunk információkat.
A kör a teljesség, az egészlegesség jelképe. Már a gyerekrajzokban is megtalálhatjuk gomolyafirkák formájában, vagy az emberalak ábrázolásakor, amelyek elsősorban az érzelmekről beszélnek. Felnőtt írásban az "o" betű magassága az önbizalmat, a külvilág elismerő értékelését, a mindennapok magabiztosságát mutatja. Ha az "o" megfelelő méretű és valóban kerek, a kézírás szinte gördül. Az ilyen ember észre sem veszi az akadályokat, ügyesen megold szinte bármit a gyakorlatban. Birtokában van azoknak az élményeknek, érzéseknek, információknak és tapasztalatoknak, amelyeket saját magáról megtudott és önmagával azonosított. Mindezek beépülése teszi a munkáját praktikussá, eredményessé.
Eredményesen kezeli hétköznapi életének apró kis görcseit, aki az "o" betű tetején, vagy oldalán képzett belső kis hurok segítségével gyakorlatilag kivezeti, elengedi, a probléma megoldásába transzformálja a helyzet feszültségét.
A külső erők, az objektív valóság balról és jobbról szorítják az "o" betűt. A vízszintes irányból érkező hatás a külvilág nyomása. Ha kevésnek, gyengének érezzük magunkat a külső erők kiegyensúlyozására, az "o" betű olyanná válik, mintha satuba lenne szorítva. Habozás, félelem árad a belőle. Ha a szűk és zárt "o" betű miatt a szó leírását is félbeszakítjuk, a feszültség befelé fordulást eredményezett. De ugyanez a forma más grafológiai jellegzetességek mellett jelenthet kapzsiságot, fukarságot is.
Szélsőséges megnyilvánulás a harsány autonómia, vagy a konok elkülönülés, amely egyidejűleg tiltakozás a világ ellen, amelyben élni kell, de tiltakozás önmagunk ellen is. A felemelő szabadságélmény mellett bekúszik a magány szorító, önmegkérdőjelező érzése is. A kívülállóság a betűket is eltávolítja egymástól, az erős önérvényesítés megnöveli a betűnagyságot, a gátlás, a belső kétely pedig szögletesíti az "o" betű egyébként kerek világát. Ha a külvilág erői és a belső visszatartó erők egyszerre hatnak, négyzetre emlékeztető kerek betűket kapunk.
Az ember nehezen szabadul saját történetétől. A kategorikus lezárás, vagy a felejtés nem más, mint menekülési kísérlet a múlttól. A belső visszafogó erők - mint a gátlások, tradíciók, túlzott kontroll - az írásban alulról és felülről hatnak, tehát belapítják a betű tetejét vagy alját. A múltat boncolgató tisztázási szándék is alul-felül lapítja be az "o" betűt, de bal oldalon nyitva hagyja az ovált. A balra nyitott forma egyértelműen jelzi, hogy egy, a jelenünket is befolyásoló múltbéli esemény köti le figyelmünket. Birtokoljuk és vállaljuk a régmúlt eseményeit, hogy ne kísértsen, de ne is uraljon. Ebben a folyamatban meghatározó szerepe van a lelkiismeretnek, amely kinyitja a betűt, megadva az újraértelmezés és feloldás lehetőségét. Az említett forma tehát a lelkiismeret-furdalással való megküzdés jele is egyben.

Lehoczkiné Gonda Ágnes
grafológusszakértő



 
Facebook oldalunk

Tekintse meg Facebook oldalunkat is, "Ágnes Katona" név alatt.